16. nap Kapan Jermuk

A század vad, bűzös csomókban áll.

Na ha nem is ennyire vészes a helyzet, a brigád még soha nem tűnt annyira elcsigázottnak és nyűgösnek, mint a mai reggel. A tűzszüneti zónában elköltött vidám piknik során Barnabás és Lőrinc is bevállalt otthonról hozott konzervet, amit utólag úgy tűnik, nem kellett volna. Nem kell aggódni, enyhe lázacska és hasmenés.

A kapani hotel (mint ahogy az egész város is) annyira gázos volt, hogy a fürdést senki nem kockáztatta meg, így aztán tényleg nem mondanám, hogy frissen vágtunk neki az utolsó előtti napnak.

A nap során meglátogattunk a fő attrakció egy kolostor volt, valami errefelé szokásos nyolcadik századi, még most is működő fajta, kicsit furcsán néztek ránk mise közben, ahogy a feladatot megoldandó azt számoltuk, hány gránátalma van az oltárra faragva. A nap érdekességei között volt még az helyi stonehange megtekintése, aminek valljuk be, nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Vidék viszont eszméletlen, az opál kék ég, a sárga hegyek, és a felhők együtt leírhatatlanok.

Jermuk kétezer méter környékén fekvő fürdőváros, gyakorlatilag csak hotel van az egész helyen, meg szanatórium, persze mindenből a szovjet fajta, a mi szállodánk pl 12 emeletes, netto vasbeton, akkor s állni fog, amikor emberek már rég nem lesznek ezen a bolygón. Valamikor biztos párttitkárok száza vágytak ide jól megérdemelt szolgálataikért cserébe. Viszont szép a kilátás, innen a kilencedikről visszakacsintanak a hegyek, és a folyó csobogását is lehet hallani.

Mire ideértük, kb fél deci gázolaj ha maradt André tankjában, ha lenne rajta villogó üzemmód, biztos villogna, de így csak a mutató fekszik a pirosban beletörődve a sorsába. Remélem van olyan benzinkút, ahol árulnak gázolajat, mert eddig csak egy OMV (tényleg) kutat találtunk, ahol csak benzin volt. A letörött kipufogó nagyon hangos, lehet, hogy veszek egy füldugót a hazaútra.

Mikor megérkeztünk, Barnabás ismét alánézett, hátha nincs valami rendben, persze nincs, folyik a hátsó difi olaja, biztos valami szimering, meg elfáradt valami a bal első futóműben is, de hát ez van, a hegynek ami a hegyé, ahogy már írtam.

Este az amerikaikkal vacsoráztunk és söröztünk (Baltika 7), most már elég szépen ki tudják mondani a fuck Haynaut.

Most megyek, és lekendácsolom a kocsi tetejéről a benzinkannát, és megtankolok itt a parkolóban. Reggel van, az utolsó versenynap reggele.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.