Valamelyik hétvégén hazavittem Andrét bemutatni apának (aki mivel erdész, látott már egy két terepjárót) meg Ábel bátyámnak (mivel ő Audi mániás, ő nem). Hát az új gumikkal Szolnok határában nem igazán volt ellenfél. Mondjuk én könyörögtem, hogy csapassunk…

Hát Budaörs nem egy vidám hely, átmenni rajta még kevésbé az, de ma új dimenziókat nyitottunk Barnabással, és rájöttünk, hogy a betontól elszakadva egész vállalható ez a környék is. Mondjuk hogy a szőlős gazdák nem foglalták imába a nevünket a vizes saras útjaik…

Az utóbbi hetek rendszeres városi használata előhozott jó pár olyan apró hibát, ami a terepen csak egy kicsit zavaró (bár mondjuk vakon repülni sáros ablak mögött másodperceket határozottan vicces). Ma megadtuk a lehetőséget Sós Tóth Mesternek, a Csurgói úti Sós Művek…