17. nap Jermuk Jereván

Ahogy írtam, lementem, és Lőrinc segítségé el megtankoltunk a parkolóban. Kicsi gondod okozott, hogy a tölcsérért kipakoltam az egész csomagtartót, de az sajnos a tetőn lévő ládába volt, de sebaj, kicsi vásári hangulat elkélt oda a hotel elé is.

Soha nem gondoltam, hogy egymás után le fogom írni ezeket a szavakat, de a mai nap kulcsa a minőségi albán gázolaj volt. Tegnap ugyanis majdnem meghalt az autó, mire felmásztunk kétezer méterre, cserregett csattogott, és okádta a fekete füstöt. Reggel viszont betöltöttük az albán vastartalékot, húsz liter minőségi anyag, úgy szaladt a gép, mint egy kiscsikó. Persze a szintén a parkolóban végrehajtott légszűrő csere sem ártott, a kettő együtt olyant volt mint a red bull.

A nap egyébként laza döcögéssel telet azon az úton, amit itt autópályának hívnak. Kötelező fotózás az Araráttal a háttérben persze megvolt, és aztán irány Jereván.

A megérkezés egy kicsit döcögősre sikerült, mire összevártunk mmindenkit, hogy közösen vonuljunk be a főtérre, de aztán kialakult a konvoj, mentünk szorosan, mintha az amerikai elnököt szállítanánk, a helyieket megszégyenítő bátorsággal dudáltunk le mindenkit, félre félre, itt jön a 2010 Kaukázus Rally mezőnye! Volt valami interjú is, meg közös fotózás, aztán szálloda, medence, és sör!

Most irány a díjkiosztó, arrivederchi amore!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.