21
04/2010
Az utóbbi hetek rendszeres városi használata előhozott jó pár olyan apró hibát, ami a terepen csak egy kicsit zavaró (bár mondjuk vakon repülni sáros ablak mögött másodperceket határozottan vicces). Ma megadtuk a lehetőséget Sós Tóth Mesternek, a Csurgói úti Sós Művek ügyvezető igazgatójának, hogy vandál kezei közé kapja Andrét is. (A Sós Művek komoly referenciával rendelkezik mind az én Alfa 156-om, mind Barnabás E200 Mercije tekintetében. Sőt, a bátyám S4-e is oda oda kerül néha napján) Ezek a hibák nem feltétlenül életbevágóak, de gondoltuk flancolunk egyet.
Mivel ismerjük a Mesternek azt a tulajdonságát, hogy szeret elfelejteni dolgokat, (pláne ha azokkal csinálni is kell valamit) komplett listával érkeztünk, amit persze Barnabás írt össze. Ő szokás szerint tökig öltönyben, én meg teljesen kialvatlanul, plusz egy nyakig saras terepjáró. Nahát így festettünk reggel a csurgói utcai portán, ahol nem is akartak beengedni, mondván hogy az autó túl saras. Mondtuk, hogy ez egy terepjáró.
Miután kellőképp körbefüstöltük és bemutattuk egymásnak a feleket (Sós Tóth: André, André: Sós Tóth, nyugi nem fog fájni) végigszaladtunk a listán, és mentünk építeni a nemzetgazdaságot.
Jelenleg a következő problémák eliminálását várjuk a Sós Művektől: első ablaktörlő mozgása (!) és víz spriccelés; hátsó ablaktörlő (még a kapcsoló is hiányzik), légbeömlők bal elől nem fújnak; reflektor mosók kapcsolója elveszett valahol a balladai homályban; valami hátsó lámpa, aminek csak az izzója van meg, nem tudjuk mihez tartozhatott, de láthatólag nem Japánban került oda; hát a reflektorok sem világítanak valami nagyon, bár itt az olcsó megoldás lett favorizálva, azaz erősebb égő, és ennyi. Én még a zárat is ki akartam cseréltetni, mert valami lelkes rajongó megpróbált bejönni a jobb első ajtón kulcs nélkül, és ennek vannak nyomai, de Barnabás lehurrogott, az azeriek úgysem szaroznak ilyenekkel címszóval.
Kellene még kéziféket és lengéscsillapítókat cserélni, de a Mester azt mondta, ilyen sárosan nem vállalja. Nekünk kellemetlen.