5. nap kavala sapanca

Először is, annak ellenére, hogy sokáig aludtunk a tengerparton egy szál hálózsákban, és
Szabolcs is csak a szélvédőre rakta a mai feladatokat, nagyon hatékonyak voltunk. Még bőven kacagtunk a szervezők mitsubishi shougnján, amit megint szereltek reggel, amikor a többiek már szelték a kilómétereket. Viszont nem rontottunk el semmit napközben,és bár stratégiaiokból kihagytunk néhány pontot, simán tartottuk a mezőnyt a többiekkel, így együtt estünk át a görög török határon.

Mi konkrétan nem estünk, hanem préseltük magunkat, mert a török határőr - a nap bunkója- konkrétan visszavágta az útleveleinket, mert butaságát erőszakosságával kompenzálva nem akarta beírni a Barnabás útlevellébe, hogy ő vezeti az autót. A határ szürreális, négy lépcsőben kell leadi a papírokat (utlevel 1, 2, vízum 1, 2, vám) és a másik oldalon sincsen semmi.
 

Isztambult a csk utasítására Lőrinc vette a vállára, és nem okozott a csalódást.  Aki napközben követte a gps jelet, látta, mikor került ő a volán mögé, megmutatta a népnek, mit tud egy 21 éves gépszörny, országúton padlógázzal..... Méltóan a frissen megszerzett utcai harcos igazolványához, két perc alatt fellvette a 11 millió török ritumsát, öt perc múlva már alázta őket. Konkréten új fogalmak születtek a kreszben, mint pl. a sávot nyitó illetve a kamoint leszorító személyautó. Nála keményebb csak a forgalommal merőlegesen közlekedő személyautó volt a fizetőkapu előtt.

Miután rekordidő alatt megoldottuk a furmányos feladatot és kikeveredtünk a városból (és egyúttal Európából is) ismét szembesültünk azzal a szomorú ténnyel, hogy önhibákon kivül mi lettünk a túra cigányai. Bár a csontbrigád tagjai lényükbő fakadóan szabálykövető és felelős emberek, eddig Koszovóban kihagytuk a biztostás megfizetését, Törökországban pedig eddig nem sikerült autópálya-díjat fizetnünk, ugyanis mindenki (rendőr, benzikutas, fizetőbódés) elküldött, hogy nem kell/nem lehet fizetni, csak valami misztikus kártyával, amit talán Isztambulban lehet kapni. Bánjuk bűneinek, várjuk a büntetést, de mi nem fizetünk az autópályáért egy olyan országban, ahol 4€ a sör, 5€ a cigi és 420 forint a gázolaj, nem csoda, hogy mindenki a ramadánba menekül.
 

Holnap megint autópálya, de Andrét nem gyötörjük, a pontokat eleve feladtu, megnyugodva, hogyj elenleg a harmadik helyen állunk, két és fél pontra lemaradva a másodiktól, ugyanis az éjszakát megint blogolással töltöttük, hogy nektek legyen mit olvasni ma reggel.

Zsombor barátunk lett a túra szellemi védnöke, naponta emlegetjük, mennyire élvezné a szottyos falukat, a világvége hangulatot,  a jó kajákat. Szóval lesz majd Zsombi mit szólna rovat, ha van időnk megírni.

(Stay tuned for comments from L&B)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.