6. és 7. nap: Az első mélypont

Beesteledett, vihar készülődik, a mezőny a tengerparton termeli be a vacsorára főzött paprikáskrumpli maradékát. B és G Tibiékkel (a Ladás csapat, ezer köszönet nekik!) éppen valami szimmeringet cserélnek a vezérműtengelyen, mert nagyon fogy a motorolaj a Pajeroból. B ezt nyomozta egész nap, szervizbe is elvitték Árpáddal (kösz, srácok), de ott nem sikerült megoldani a problémát, viszont legomboltak róluk 20 lírát. B nem hagyta annyiban a dolgot, végül Tibi megnézte a kocsit, és megerősítette a szimmeringes teóriát. Elkezdtük bújni a Google Translate-et, hogyan mondhatják törökül, hogy vezérműtengely-szimmering, de addigra már B elszáguldott, és nemsokára megjelent az alkatrésszel. (Az milyen már, hogy 5 perc autózással el lehet jutni Fekete-tenger 28 fokos vizétől a főtengely-szimmeringig, amit az első boltba megkapunk – B).

Felhajtotta valahol a városban, azóta tart a szerelés. Igazi autentikus rally-életérzés motorháztetőbe lógatott meztelen villanykörtével, kocsi alól kilógó szőrös lábszárakkal és hangos káromkodással. Remélem, hamarosan végeznek, mert éhes vagyok, és szolidaritásból én sem megyek le a partra paprikáskrumplizni.

Tegnap különben megint nulla pontos napunk volt, nem értünk be szintidőn belül. Minden jól ment, oldottuk meg sorra a feladatokat, megnéztük Rodostóban a hihetetlenül profin összerakott Rákóczi múzeumot, és jól is haladtunk. Egészen addig, amíg ki nem találtuk, hogy gyorsítunk a dolgon, és a javasolt útvonal helyett levágunk a tengerig, majd onnan a parti úton gurulunk le a célba. B egy elképesztő rallyt nyomott a hegyen keresztül, erről video is készült, amit feltettünk volna a youtube-ra, ha nem lenne letiltva a Törökországban (vezetéstechnikai oktatóvideo, avagy alkalmatlan eszközzel alkalmatlan helyszínen – B) (A kedvenc részem az volt, amikor Lőrinc a pánikvasba kapaszkodva bámult ellőre, barnabás meg a 30as tábla mellett kilencvennel elhúzva közölte, hogy ez nem túra, hanem rally, de tényleg - G). A tengerpartra egy szürreális bányász-kikötővárosban értünk ki: egyik oldalon gyönyörű hegyek (nemzeti park), a másik oldalon, illetve részben ráépülve ütött-kopott, cementportól szürke házak és a török ipar építészeti legocsmányabb darabjai. A hegyek és a kikötő között kötélpályán csillékben szállították az ércet, olyan volt az egész, mint valami síközpont a pokolban. Amikor viszont megláttuk a „Sinop 140” táblát, akkor lett csak igazán rossz kedvünk (egy jó ötvenessel kevesebbre számítottunk). Ráadásul a partvonalat követő, a hegyekbe gyakran felkanyarodó utat sikerült kiharcolni magunknak, G majdnem elsírta magát, aztán inkább elaludt. Egyébként gyönyörű út volt, kár, hogy hamarosan teljesen ránk sötétedett, így semmit nem láttunk belőle.

A tegnapi etappal és a mai pihenőnappal egyébként gyakorlatilag lezárult a túra rákészülős szakasza, holnap még egy eseménytelennek ígérkező 700 km-es török autópályaszakasz vár ránk, aztán belépünk Grúziába, és megkezdődik, amiért idejöttünk. Grúzia teljesen lökött ország, Szabolcs rengeteget sztorizik róla, nagyon várja mindenki, hogy megkezdődjön az igazi kaland...
 

Ma volt időnk képeket is válogatni, ezek megjelenésére is lehet hamarosan számítani.

UPDATE (B):

Helyzetjelentés a műhelyből: a főtengelyszimmering-csere sikeresen lezajlott, ott stresszeltünk G-vel az anyázó Tibi felett, aki szerint azzal a pajszerrel kéne szétverni annak a fejét, aki beragasztotta a tengelyt, amellyel egy óra munkájával lefeszegette azt. A, khm, nagyon éhes-olajos Csontbrigád egyharmada tollba mondja a kommentet, amiket ilyenkor szokott (KN), és remegve várja a paprikáskrumplit.

G:

A tegnap estéről még annyit, hogy megtanítottuk az amerikaiakat unicumot inni, persze sörrel, és felvilágosítottuk őket, hogy Sztálin egyáltalán nem jó fej, és bármi, ami vele kapcsolatos nem lehet cool...A párbaj fergeteges sikerrel zárult. A Fekete-tenger egyébként csodás, nekem nagyon tetszik, a török szinti pop viszont vállalhatatlan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.